en-Szabad játék vagy iskolapad 6 évesen?

Óvoda vagy iskola?

       Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke felkészülten kezdje az iskolát. Az iskolaérettségnek viszont számos feltétele van mint például az általánosan jó testi egészség, a kognitív képességek és a motorikus funkciók kellő fejlettsége valamint a megfelelő szocializációs érettség. Ez utóbbinak a jelentőségéről kevesebb szó szokott esni, hiszen ha testileg jól fejlett egy gyermek, el tud mondani egy rövid kis verset, szépen rajzol, 10-20- ig biztosan elszámol, ismeri a betűket, esetleg a keresztnevét is le tudja írni, akkor hajlamosak azt hinni a szülők, hogy gyermekük teljes mértékben készen áll az iskolára. 

Pedig a kellő szociális érettség megléte rendkívül fontos egy iskolába induló kisgyermek számára, 

           Az óvoda védett világából kilépve az iskolában egy teljesen új környezetben találja magát tele új kihívásokkal, szabályokkal, feladatokkal és társas kapcsolatokkal. Azt gondolhatnánk, hogy ez utóbbi nem annyira fontos, majd kialakul, pedig a szociális kompetenciák fejletlensége nagy mértékben megnehezíti a sikeres iskolai munkát a jól fejlett kognitív funkciók megléte ellenére.

              Mindezek tükrében nagy döntés előtt állnak minden januárban azok a szülők, akiknek gyermeke 08.31-ig tölti be a 6. életévét ugyanis 2020 óta a szülőnek jogában áll 1 év iskolai halasztást kérni az Oktatási Hivataltól. 

A 2025. 08.31.-én 6. életévét betöltő gyermekek esetében ennek a határideje 2025. január 18. 

Egy ilyen döntés meghozatala előtt számos kérdés fogalmazódik meg az érintettekben. Mivel teszünk jót? Ha marad még 1 évet az oviban, vagy ha engedjük iskolába? Származik-e előnye abból, ha már 6 évesen az iskolapadban ülve tanul? Hátránya vagy előnye származik abból, ha még egy évet spontán, elsősorban szabad játékkal töltve fejlődik az oviban?

Az óvoda rendkívül meghatározó szerepet játszik egy gyermek szocializációs fejlődésében. 

A családi közeggel karöltve itt tanulja meg más emberek, élethelyzetek és szabályok elfogadását és a hozzájuk való alkalmazkodást, vagyis a társas közeg dinamikájának működését. Ennek a szocializációs folyamatnak 6-7 éves korig legfontosabb színtere és eszköze a szabad játék. Sajnos az elmúlt években megfigyelhető tendenciának köszönhetően jelentősen átkerült a fókusz a szabad játék jelentőségéről a különböző szervezett foglalkozások javára, pedig bár mindkettő fontos, céljukban és feladatukban mégis más- más szerepet töltenek be egy gyermek képességeinek fejlődési folyamatában.

De miért is kulcsfontosságú a szabad játék?

         Azért, mert az irányított és külsőleg kontrollált foglalkozásokkal ellentétben, a szabad játékok belső késztetésből, ösztönösen indított tevékenységek, amelyek egyik mozgatórugója a természetes gyermeki érdeklődés, a kiváncsiság és a megismerés ösztönös vágya, megadva a lehetőséget az önfeledt élményre.

           Hiszen kinek ne csillanna fel a szeme a játék szó hallatán? Ki az, aki -legyen felnőtt vagy gyerek- ne játszana szívesen szabadon azt, amit éppen hangulatától vagy érdeklődési körétől függően éppen szeretne? Bizonyára jó érzéssel emlékszel vissza arra, amikor babásat, vagy kalózosat játszottál és még sorolhatnám milyen egyéb szabad játékokkal töltöttük ovis és kisiskolás éveinket? Nincs ez másként a mai kor kisgyermekeivel, talán a játékok tematikája módosult némileg.

         A tanulás sokak elképzelése szerint egyet jelent az iskola padban való biflázással, pedig már magzati korban kezdetét veszi és életünk végéig tart. Életünk minden percében tanulunk a körülöttünk lévő világról és saját magunk benne betöltött szerepéről. Az óvodai szabad játék pedig ennek az interaktív megismerési és érési folyamatnak az egyik legfontosabb keretét adja, mivel az iskolai érettséghez szükséges kognitív és motoros funkciók mellett fejleszti az óvodások társas kapcsolatait.

          Mondhatnánk azt, hogy az iskolában is játszathatnak a szünetekben. Ez valóban így van. 

De a szabad játékhoz rendelkezésre álló idő mennyisége arányait tekintve az iskolában már jóval kevesebb mint az óvodában.

 Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy minderre az oviban nem két számonkérés között, szoros időbeosztással, délutáni tanórákkal tarkítva, hanem ebéd utáni pihenéssel, nyugodt környezetben kap teret és lehetőséget a kisgyermek.

A szabad játék élményközpontúsága

           A szabad játék képernyő és kék fény mentesen valós térben és időben játszódik valós szereplőkkel, tapintható és látható tárgyakkal, érezhető illatokkal, hallható hangokkal megtapasztalva mások érzéseit, interaktív érzelmi megnyilvánulásokkal, 

Ez az igazi 3 D élmény!

               A játéknak pedig csak a gyermeki képzelet és fantázia szabhat határt. A belső kép kialakulásában óriási szerepet játszik, hiszen akkor lesz képes megérteni az általa olvasottakat majd az iskolában, ha el tudja azokat képzelni. Ha nem konyhakészen kapja hozzá a képi világot a tévéből 2 D-ben, hanem az elmesélt vagy saját maga által kitalált történetet ő maga eleveníti meg, tehát az általa elképzelt történet életre keltésének aktív részesévé válik.

              Milyen történetek ezek? Ez lehet egy ismert mese újra és újra eljátszása vagy egy fantázia szülte történet megelevenítése. A gyerekek találják ki, ők irányítják a játékot, ők szerepelnek benne, csak az övék, belehelyezik magukat önként helyzetekbe, melynek során szembesülnek saját és társaik érzéseivel, következésképpen a következmény felelőssége is az övék megélve önmaguk hatását a külvilágra. 

A lényeg, hogy önként játssza az őt foglalkoztató és érdeklő témával kapcsolatban, tehát egyénileg tökéletesen differenciált és testreszabott cselekvést végez, vagyis önfejleszt. 

A hatékonyságát csak tovább növeli a tény, hogy szívesen, saját akaratából teszi.

A szabad játék komplex személyiségfejlesztő hatása

      A szabad játék egyéniségre gyakorolt fejlesztő hatása vitathatatlan. Az iskolai élethez szükséges kognitív és motoros funkciók mellett olyan területeket is fejleszt, amelyek a társas kapcsolatok gördülékeny működéséhez elengedhetetlen.

      Csökkentheti a szorongást és a külső ingerek feldolgozását. Segít a megélt történések feldolgozásában, ha újra és újra átélheti az eseményeket, ha megélheti az érzéseit, ha kifejezheti és megfogalmazhatja a gondolatait vele kapcsolatban, lehetőséget kapva új megoldási lehetőségekre, lezárásokra vagy válaszokra egy kérdéses dologgal kapcsolatban.

      Felkészíti őt a felnőtt életre az énkép és önismeretének kialakításával, hiszen sokszor önkéntelenül a felnőtteket világát utánozzák le. Lefuttathatja egy probléma többféle megoldási lehetőségeit, fejlesztve a döntésképességet, az értékítéletet. Ütköztethet véleményeket, gondolatokat és érzéseket komolyabb tét nélkül, következtetést vonhat le, megállapításokat tehet, új szemszögből láthat rá a vele történtekre, segíthet a benne munkálkodó érzések megértésében és rávilágíthat önmaga szerepére mindezek során.

     Érzelmi intelligenciája is fejlődik, hiszen megismerve mások érzéseit és problémáit nyitottabbá, elfogadóbbá, empatikusabbá válhat a mindennapokban. Érzékenyítő hatásának köszönhetően megtanulja, hogy hogyan viselkedjen különböző tét-és konfliktushelyzetekben, hogyan támogassa az arra rászorulókat, olykor önmaga érdekei elé helyezve az esetleges megoldási lehetőségeket.

     Az ösztönös, önmaga által irányított megismerési vágy keltette játék során tapasztalatokat gyűjt fizikai és szellemi értelemben is. Ennek köszönhetően nő az önbizalma, hiszen megéli azt, hogy képes önállóan eredményt elérni saját tempójában és mértékben.

Szélesedik a látóköre, felfedezi erősségeit és megtapasztalja kudarctűrő képességének és szabálykövető magatartásának jelentőségét.

Miért fontosak ezek a képességek az iskolában?

           Ahhoz, hogy az iskolában töltött napi 7-8 óra élményekkel és ne kudarcokkal teli legyen a közösségi élet szabályainak is meg kell felelnie a kisgyermeknek. Nagy megmérettetés fizikai, testi és szellemi értelemben is az óvodáról iskolára váltás a kicsi számára hiszen számos új elvárással találja magát szemben. Tisztában kell lennie azzal, hogy nem mindig minden róla szól, ki kell várnia a sorát, ha szeretne valamit mondani vagy problémája van. El kell fogadnia, hogy nem mindig a kedve vagy akarata szerint alakulnak a dolgok. Nem mászkálhat a tanórákon kedve szerint, be kell tartania a szabályokat és el kell fogadnia a felnőttek irányítását. Tudnia kell, hogy akkor is meg kell oldani egy feladatot, ha éppen kedve szerint kint hintázna az udvaron és azt is, hogy ha valami nem sikerül elsőre az még nem a világ vége. Az iskolai osztályközösségbe beilleszkedés azt jelenti, hogy figyelembe veszi a közösség elvárásait, betartja a társas szabályokat, helyén tudja kezelni a saját érzéseit, indulatait esetleges konfliktusait. Megfelelő módon és stílusban kommunikál a felnőttekkel és a társaival. A tanító néni pedig már nem óvó néni.

A szociális éretlenség következményei

                  A fentebb felsoroltak érzelmileg és pszichésen megterhelők lehetnek egy szociálisan és érzelmileg felkészületlen kisgyermek számára, bármennyire is korához képest széleslátókörű és tájékozott. Az a kis elsős aki állandóan közbeszól az órán, felugrál, mászkál, inkább bohóckodik, mert nem akar az adott feladattal foglalkozni még nem rendelkezik kialakult feladattudattal. Ha mindig a tanító néni közelségét keresi, mert inkább a felnőttekkel érzi jól magát akkor még érzelmileg nem készült fel a váltásra. Amennyiben társaival agresszív, infantilis, zárkózott és inkább egyedül játszik vagy folyton csacsogna óra közben is normál intellektus mellett is utalhat idegrendszeri gyengeségre és/vagy fejletlen szociális képességekre.

                 Mindezek következményei egyénenként változóak lehetnek, de a pszichoszomatikus tünetek megjelenése sokszor megfigyelhető. 

Elkezdődhetnek a vasárnap esti fejfájások, a hétfő reggeli hasfájások, az indokolatlannak tűnő sírások. 

Alvászavarok léphetnek fel, éjszakai bevizelés, szorongás,étvágytalanság vagy szokatlan falási rohamok figyelhetők meg. Az addig mosolygós és felszabadult kisiskolás egyik napról a másikra visszahúzódóvá válhat. A tünetek széles spektrumon mozoghatnak, ezért sokszor nem is tulajdonítanak nekik nagy jelentőséget. Pedig minél korábban kapja meg a segítséget a kisgyermek, annál hamarabb feloldhatók benne a feszültségekhez vezető elakadások.

Most akkor menjen vagy maradjon?

              A korábbiakban feltett kérdésre a válasz tehát az, hogy nem veszít, hanem kifejezetten a javára válik egy 6 éves kisgyermeknek, ha még egy évet óvodában szocializálódik. A "majd kirúgja magát", a "fel fog zárkózni", "majd utoléri a többieket", "majd beérik" megállapításokat szakember szájából ritkán hallani egy 6 éves elsőssel kapcsolatban, hiszen ha ezt várjuk el tőle, akkor eleve valamilyen szempontból már hátránnyal indul el az iskolában. 

             Az elvárások pedig fokozatosan növekednek, nem mindig várják meg az egyéni felzárkózásokat.

             Lehet, hogy önmagához képest a vártnál jobban halad az elején, de kudarcok sorozata fog rá várni egy idő után mivel egyrészt látja, hogy a többiek könnyebben veszik az akadályokat másrészt szembesül saját teljesítményével. Arra is van nem egy példa, hogy alsó tagozat 3. évfolyamán, de nem ritka, hogy 5. osztályban kezdődnek el a problémák, mivel olyan kompenzációs technikákat fejleszt ki a gyermek, amelyek elfedik egy időre a hiányosságokat. Tehát előbb vagy utóbb megnyilvánulnak a lappangó nehézségek. 

9-10 évesen pedig sokkal több időt és energiát igényel a gyermek részéről a hátrányok behozása és a képességek fejlesztése, hiszen ekkorra már túl vagyunk több részképesség spontán optimális fejlődési időszakán.

            Gondolj csak bele mit is jelent 6 éves gyermeked számára plusz 1 naptári év vagy akár fél év? Az előbbi, mostani életének egy hatodát. A te életednek mennyi jelenleg az egy hatoda? 5, 6 vagy 7 év? Gondold át, hogy abban az időszakban miből és mennyit fejlődtél, változtál előnyödre? Mennyi mindent tanultál meg az életről? Mennyi tapasztalatot gyűjtöttél, amit aztán a javadra fordíthattál és beépíthetted a mindennapjaidba? Mindez hasonlóan működik egy 6 éves életében is azzal a különbséggel, hogy mindent sokkal intenzívebben élnek meg, adott idő alatt többet sajátítanak el és sokkal hamarabb válhat életük és személyiségük részévé. Ha ezt nyugodt, sikerélményekkel teli és inspiráló környezetben szabadon van lehetőségük megtenni az csak tovább fokozza egyéni fejlődési folyamatuk hatékonyságát.

Mit tehetünk?

               Úgy gondolom, hogy semmi esetre sem szabad megvárni azt, hogy a fentebb említett tüneteket produkálja gyermekünk. 

Mint mindenben a megelőzésen van a hangsúly. 

Azt szoktam javasolni, hogy egy 5 éves gyermek esetében a legapróbb jelek vagy gyanú esetén kérjük ki az óvónő vagy szakember tanácsát, vagy ha ő maga jelez, akkor fogadja el a szülő, hogy a legnagyobb jóakarattal, segítő szándékkal teszi azt. Olyan is előfordul, hogy nem ugyanúgy viselkedik vagy teljesít otthon és az óvodában. Ilyenkor mindenképpen át kell beszélni ennek okait. Igaz, hogy a szülőnél senki sem ismeri jobban a gyermekét mégis ne idegenkedjünk külső szakember segítségét is kérni, (fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, pedagógiai szakszolgálat stb.) hiszen ők rendelkeznek azzal a tudással és eszköztárral, amely segíthet a szülőknek megválaszolni a felmerült kérdéseket és tisztázni az esetleges félreértéseket. Szakemberként olvasnak a hétköznapi ember számára jelentéktelennek tűnő korai jelekből, ismerik a megoldási lehetőségeket és kidolgozzák az egyénre szabott fejlesztő folyamatot.

Amennyiben úgy érzed, hogy szakember tanácsára vagy segítségére van szükséged fordulj hozzám bizalommal. Minden megkeresést egy online vagy személyes konzultáció követ, melynek során megismerkedünk egymással, hogy átfogó képet kapjak rólatok és gyermeketekről. Amennyiben már rendelkeztek szakértői véleménnyel, akkor azt a konzultáció előtt előzetesen áttanulmányozom. Ha még a megérzés vagy gyanú fázisában vagy, akkor is segítek megválaszolni a felmerülő kérdéseidet. A kapott információk birtokában pedig javaslatot teszek, az esetleges további teendőkkel kapcsolatban. 

Török Nóra 06304820428   norioktatas@gmail.com   Skype: norioktatas

Fotó: Pixabay