Múltbéli kudarcok hatása a jelenre

"Miért érzem, hogy nem vagyok elég jó?" – A gyermekkori olvasási kudarcok árnyékában 

Timi története

             Amikor megismerkedtünk, Timi kétgyermekes, 45 éves édesanyaként középvezetői pozícióban dolgozott egy multinacionális cégnél. Kollégái egy határozott, precíz és talpraesett főnöknek ismerték. Szerették. S bár a felszínen el tudta hitetni a külvilággal, hogy az élete kiegyensúlyozott és boldog, a valóság egészen más volt. Belül állandó kételyek gyötörték. Bármilyen feladatot is végzett, gyakran érezte úgy, hogy, nem teljesít elég jól, és előbb-utóbb kiderül majd, hogy "csak szerencséje volt," vagy hogy "valójában nem ért annyit, mint a többiek."  Ennek következtében Timi élete során sokszor mondott le lehetőségekről, legyen szó egy vezetői előléptetésről, nyilvános előadásokról, vagy szakmai konferenciákon való részvételről. Hogy miért? Mert mélyen legbelül olyan visszatérő gondolatok kísérték, mint például: "Mi van, ha megszégyenülök? Mit fognak mások szólni, ha hibázom? Mi lesz, ha nem tudom elég jól kifejezni magam?"  

Közös munkánk első lépéseként Timi kitöltötte a kérdőívemet. Megfogalmazása szerint a  kérdések megválaszolása során elkezdtek egyre tisztábban körvonalazódni előtte vélt vagy valós negatív gondolatai és tévhiedelmei önmagával kapcsolatban. A válaszok közös megbeszélése során fogalmazta meg számomra, hogy ezek az önszabotáló gondolatok már annyira a mindennapjai részévé váltak, a meglétük annyira természetesek voltak számára, hogy észrevétlenül  átvették fölötte az irányítást. Ésszerű magyarázatot azonban nem tudott adni. Amikor az elkövetkezendő hetekben a jóga és a neuroscience coaching segítségével az okok keresésén munkálkodtunk, volt egy pillanat amikor hirtelen elhallgatott az egyik mondata közepén. Nem kérdeztem semmit csak vártam, mert ki lehetett olvasni a rám szegeződő tekintetéből, hogy számára valami nagyon fontos dolog történt. Ez pedig nem volt más mint a felismerés.   A felismerés, amit csak ő fogalmazhatott meg magának. Az a rengeteg belső bizonytalanság, amely árnyékként kötötte béklyóba felnőtt életét,  gyermekkorára vezethető vissza, mégpedig az olvasással kapcsolatos kudarcaira.

Gyermekkori kudarcok: Az olvasási nehézségek traumája

Megtudtam, hogy Timi már az első osztályban tanulási nehézségekkel küzdött. Az olvasás nem ment neki úgy, mint a többieknek, és a tanító néni gyakran kijavította hangosan, amikor betűket kevert össze vagy nem értette meg, amit olvasott. Egyik emléke különösen mély nyomot hagyott benne: harmadik osztályban az osztály előtt kellett felolvasnia egy hosszabb szöveget. Amikor többször is elakadt, az osztálytársai nevetgélni kezdtek, a tanár pedig türelmetlenül felsóhajtott: "Timi, miért nem figyelsz jobban?!" Ez a mondat olyan szégyenérzetet keltett benne, hogy innentől kezdve, amikor csak lehetett, elkerülte a nyilvános olvasást vagy beszédet. A későbbiekben pedig bármilyen nyílvános szereplést.

A későbbi iskolai évek során  többször szembesült azzal, hogy míg a többi diák folyékonyan olvasott és magabiztosan válaszolt a kérdésekre, ő nehezen birkózott meg az olvasási feladatokkal, és sok időt töltött azzal, hogy megértse a szövegeket. Bár később valamennyire javult a teljesítménye, az akkori kudarcok mély nyomot hagytak benne, és kialakították azt az önkorlátozó hiedelmet, hogy : "Én nem vagyok olyan okos, mint a többiek."

A felnőttkori következmények: Szorongás és önbizalomhiány

Timi felnőttként is magával hozta az olvasási nehézségekhez kapcsolódó szégyenérzetet és önbizalomhiányt. Bár a munkájában alapvetően jól teljesített, szorongással töltötte el minden olyan helyzet, ahol spontán meg kellett nyilvánulnia, vagy ahol szakmai szövegeket kellett értelmeznie, majd ezek alapján prezentációt készítenie.

Egy emlékezetes munkahelyi helyzet például az volt, amikor egy vezetői értekezleten váratlanul felkérték, hogy foglalja össze egy hosszabb dokumentum lényegét. Bár előtte már olvasta a szöveget, a szorongása miatt képtelen volt összeszedetten megfogalmazni a gondolatait, és végül csak néhány bizonytalan mondatot sikerült kinyögnie. Ezután hetekig gyötörte magát, és úgy érezte, hogy a főnöke csalódott benne.

Timi belső monológja tele volt önkritikával:

• "Miért nem tudok normálisan megszólalni?"

• "Biztos azt hiszik, hogy alkalmatlan vagyok."

• "Úgysem leszek elég jó soha."

Ez a belső bizonytalanság oda vezetett, hogy egy idő után elkezdett visszavonulni, és már nem vállalta a kihívást jelentő feladatokat. Előléptetési lehetőségeket utasított vissza, és elkerülte azokat a helyzeteket, ahol véleményt kellett volna formálnia mások előtt.

A változás kezdete: Önismereti munka és múltbéli minták feltérképezése

Közös munkák során Timi legelső feladata az volt, hogy térképezze fel a múltbéli kudarcélményeit, és írja le, hogy ezek hogyan hatottak a felnőttkori viselkedésére. Ezt követően elkezdtük feltárni azokat a helyzeteket, amelyek során úgy érezte, hogy visszahúzódik, vagy nem meri vállalni a véleményét.

Amikor felismerte, hogy a gyermekkori olvasási kudarcok mélyen gyökerező félelmet alakítottak ki benne, elkezdtünk dolgozni a belső hiedelmein. Tudatosította, hogy a múltbéli élmények már nem határozzák meg automatikusan a jelenét, és hogy van lehetősége a változásra.

Gyakorlati lépések: A komfortzóna tágítása

A változás nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan, kis lépésekben. Házi feladatként, először olyan helyzetekben kezdett el megszólalni, ahol kevésbé érezte magát fenyegetve. Például kisebb megbeszéléseken elkezdett röviden hozzászólni a témákhoz, és megfigyelte, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőle ezek a helyzetek.

A következő lépés az volt, hogy megtanulta kezelni a szorongását. Ehhez a közös munkák során elsajátított légzőgyakorlatokat, neuroscience technikákat és kifejezetten a számára összeállított mozgás sorozatokat alkalmazott, amelyek segítették abban, hogy megnyugodjon, megtalálja a fókuszát és a jelenre koncentráljon ahelyett, hogy a múltbéli kudarcokon rágódna. A folyamatról önreflexiós naplót vezetett, papírra vetve az érzéseit és újabb apró, de előremutató célokat tűzött ki.

Testtudatosság és önbizalomépítés

Az önsorsrontó gondolatok felülírása érdekében fontosnak tartottam, hogy fejlődjön Timi  testtudatossága is. Hiszen a szorongások nemcsak a gondolataiban, hanem a testében is megbújtak: szapora szívverés, izzadó tenyér, és gyomorgörcs kísérte a nehéz helyzeteket. A jóga és a légzőgyakorlatok segítségével megtanulta oldani ezeket a testi feszültségeket, és egyre magabiztosabbá vált.

Az eredmény: Újraépített önbizalom

Néhány hónapos munka után Timi már nem kerülte a kihívásokat, sőt, aktívan keresett olyan helyzeteket, ahol kipróbálhatta magát. Végül jelentkezett egy céges prezentációs tréningre, ahol megtanulta, hogyan fogalmazza meg összeszedetten a gondolatait, és hogyan kezelje a lámpalázát. Büszkén mesélte, hogy milyen felszabadító érzés volt számára egy rövid előadást tartani  egy szakmai konferencián. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna számára.

Üzenet azoknak, akik hasonló helyzetben vannak

Timi története is azt mutatja, hogy az önkorlátozó gondolatok és a múltbéli kudarcok árnyéka súlyos teher lehet, de nem kell, hogy életünk végéig cipeljük őket. Tehetünk azért, hogy felülírjuk azokat. Az önismeret, a testtudatosság, és a fokozatos komfortzóna-tágítás segíthet abban, hogy túllépjünk a múltbéli tapasztalatokon, és magabiztosabban éljünk a jelenben.

 Te is aktívan tehetsz azért, hogy ne a  múltad határozza meg a jövődet – ha hajlandó vagy szembenézni a régi beidegződéseiddel. Te is elindulhatsz a változás útján, hogy  kihozd magadból a maximumot.

Ha te is hasonló nehézségekkel küzdesz, mint amilyenekkel Timi küzdött, a neuroscience alapú coaching és a jóga eszköztárai hatékony támogatást nyújthatnak ahhoz, hogy felépítsd a magabiztosabb, felszabadultabb énedet. 🌱

Mert a valódi szabadság nem más, mint megszabadulni azoktól a belső korlátoktól, amelyek eddig visszatartottak minket – és végre esélyt adni magunknak arra, hogy megvalósítsuk az álmainkat.