Tanulási zavar és tehetség?

Tanulási zavar és tehetség?

            Leonardo da Vinci, Einstein, Agatha Christi, Churchill, Picasso, Spielberg, Jamie Oliver és Jennifer Aniston. Impozáns névsor igaz? Mi jut róluk eszedbe? Találmányok sora? Egy jó könyv? Egy remek recept? Egy szuper film? Szerintem megállapodhatunk abban, hogy tehetséges emberekről beszélünk és saját területükön mindannyian maradandó értékeket hagytak és hagynak maguk után. Amellett, hogy tehetséges emberek van még egy közös vonásuk. Mindannyian valamilyen tanulási zavarral küzdöttek vagy küzdenek. Veszítenek az értékükből az eredményeik, úgy hogy mindezt tanulási zavaruk megléte mellett érték el? Ugye, hogy nem. Most, hogy ezt tudod más szemmel fogod nézni Picasso vagy da Vinci alkotásait esetleg Spielberg filmjeit? Talán csak annyiban, hogy megfogalmazódik benned a gondolat: "nem is gondoltam volna, hogy ennyire tehetséges lehet egy tanulási zavarral rendelkező ember".

            Tanulási zavar és tehetség. Ritkán szokott ez a két fogalom egy időben szóba kerülni, hiszen a tanulási zavart negatív előjellel szokták illetni, míg a tehetség szó pozitív gondolatokat ébreszt bennünk. Éppen ezért egy tanulási zavarral küzdő gyermek vagy felnőtt másodrendűnek és kirekesztettnek érezheti magát mivel sokszor meg sem fordul a fejében, hogy ő is rendelkezik olyan képességekkel és készségekkel, amelyek birtokában ő maga is tehetségesnek mondható.

          A tanulási zavar nem egy egységes kórkép. Különböző eredete és tünete lehet normál intelligencia szint mellett. 

Ez utóbbi szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni! Nagyon egyszerűen megfogalmazva a tanulási zavarokat bizonyos részképességek elmaradt fejlődése okozhatja, és többek között olvasási, írási, számolási és motorikus zavarokhoz vezethet.

További információkat tudhatsz  meg a tanulási zavarokról az alábbi gombokra kattintva.

          Amikor egy gyermek például diszlexiás besorolást kap a szülők többsége összeomlik és onnan kezdve ők és az iskola hajlamosak ennek mentén megítélni a gyermeket, pedig egy személyiség ennél komplexebb és nemcsak az olvasási zavara mentén kellene megítélni. Igen. Az olvasás az iskolában való sikeres boldoguláshoz nagyon fontos, mégsem kizárólagosan és mindent felülíróan. Az íráshoz, olvasáshoz és számoláshoz szükséges részképességeket, ha időben fedezik fel a fejletlenségüket, nagyon jó eséllyel lehet fejleszteni, tehát léteznek megoldási lehetőségek. 

         Viszont ha csak a fejletlen részképességek mentén kategorizáljuk a gyermeket az súlyosan személyiségromboló hatású lehet. 

        Negatív énkép és jövőkép alakulhat ki, önbizalom hiány, "a semmire se vagyok jó" érzés, melyek következtében a többi képességének és erősségeinek kibontakoztatása is csorbát szenvedhet, mert biztatás hiányában nem is merül fel, hogy ő bármiben is tehetséges lehetne.

Mi is a tehetség?

         Számos olyan öröklött adottsággal jövünk a világra, melyek fejlődését és kibontakozását különböző hatások befolyásolják felnőtté válásunk során. Egy tehetségesnek mondott gyermeknél azt szokták mondani, hogy kivételes adottságai vannak. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az adottság még nem elég. Olyan ingerekkel és tevékenységekkel kell a gyermeknek találkoznia, melyek aktivizálják a meglévő adottságaikat és képességeiket. 

          A 19. századtól kezdődően számos elmélet látott napvilágot, a tehetség megfogalmazására. Tannenbaum 1983-as csillag modellje az általános képesség, a speciális alkalmasság, a környezeti támogatás és a nem értelmi követelmények mellett a véletlennek is szerepet tulajdonított a tehetség kibontakozása során.  Czeizel Endre 1997-ben úgynevezett "2*4 faktoros talentum-modell"-el képezte le a kivételes képességek összetevőit. A vele született adottságok közé sorolja az általános értelmi adottságot,, a speciális mentális adottságot, a kreativitási adottságot és a motivációs adottságokat. A külső tényezőkhöz tartozik "a család, az iskola, a kortárscsoportok és az általános társadalmi környezet". 1999-ben született meg Piirto tehetséggondozási piramis-modellje, melyet Sternberg WICS –modellje követett 2004-ben. Ez utóbbi tehetség-modell elnevezése az alábbi angol kifejezések kezdőbetűjéből tevődik össze: bölcsesség, intelligencia, kreativitás és szintetizálás.

           Láthatjuk, hogy nem feltétlenül az iskolai teljesítmény mutatja meg azt, hogy valaki tehetséges valamely területen.

 Amennyiben viszont nincsenek a tehetséget mozgósító feladatok és kihívások, akkor nem tud megmutatkozni és kibontakozni. Tehát egy tanulási zavarral rendelkező gyermek vagy felnőtt részképességeket fejlesztő foglalkozásai mellett nagyon fontos keresni az alkalmakat arra, hogy kipróbálják magukat a sportokban, zenei területen, a képzőművészetben vagy bármely olyan érdeklődési körben ami után ösztönösen érdeklődik, amitől felcsillan a szeme és elmélyülten tud belefeledkezni vagy teljes odaadással szeret vele foglalkozni.

A család szerepe

           Mindebben a szülői szerep elsődleges fontosságú. Ha nem erősítik benne a pozitív énképet, ha nem kap biztatást, ha folyamatosan az hallja, hogy ő az aki nem tud úgy olvasni, írni vagy számolni mint az osztálytársai, akkor nem fogja érezni a fontosságát annak, hogy kitűnjön valamiben, mert már beskatulyázva érzi magát. Láttatni kell vele, hogy esetleges iskolai kudarcai  ellenére ugyanolyan értékes, mint az, aki megával ragadó fogalmazást tud írni irodalom órán vagy könnyedén számol kétjegyűekkel fejben. Olyan lélek melengetően viszont lehet, hogy soha nem fognak tudni előadni egy zongorajátékot mint ő. Meglehet, hogy egy kiváló szövegíró bármennyire is szeretné, nem fogja tudni ugyanolyan szemléletesen kifejezni magát festőként. 

          "Mindez nagyon szép, de attól még tudnia kell írni, olvasni és számolni"-hallottam már nem egyszer a hozzám forduló szülőktől. 

Valóban. Annyira mindenképpen, hogy elboldoguljon a hétköznapi életben, viszont a gyermekben szunnyadó értékes képességek nem minden esetben ezek függvényében fognak napvilágra kerülni.

           Fontos, hogy minden gyermek erősségét megtaláljuk, hiszen minden -még a legapróbb- sikerélmény is pozitívan hat az önbizalomra, hozzájárul személyiségének pozitív megítélésében és kudarc kerülő magatartása sikerorientált hozzáállássá válhat. Megtapasztalja, hogy valamiben ő is sikeres lehet vagy élen járhat kortársai előtt, így a fejlesztésre szoruló területek terápiája is eredményesebb.

             A foglalkozásaimon résztvevő gyermekek és felnőttek komplex fejlesztésben részesülnek. A meglévő részképesség zavarok fejlesztése mellett a járulékosan kialakuló tünetek megelőzésére és a már kialakult másodlagos tünetek terápiájára is nagy hangsúlyt fektetek. Ennek eredményeképpen fejlődnek az elmaradt kognitív és motoros funkciók, csökken a felgyülemlett belső feszültség, fejlődik az önismeret, pozitívabb énkép alakul ki, nő az önbizalom és kialakulhat a teljes önelfogadás. Mindezen változások csakis az érintett gyermek vagy felnőtt hozzátartozóinak támogató és aktív hozzáállásával mehetnek végbe, ezért fontosnak tartom - elsősorban a gyermekek esetében- , hogy a szülők is megkapják a kellő tájékoztatást és segítséget ahhoz, hogy értően és aktívan részesei legyenek ennek a folyamatnak. Ennek érdekében számukra is kínálok olyan stresszkezelő, feszültségoldó és energetizáló foglalkozásokat, melyek természetes módon támogatják őket.

Amennyiben úgy érzed, hogy neked és gyermekednek segítségre van szüksége, megtalálsz az alábbi elérhetőségek egyikén:

Török Nóra:06304820428 norioktatas@gmail.com Skype: norioktatas



Felhasznált források: Claus-Hiebsch (1973).: Gyermekpszichológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, Dr Czeizel Endre: Legnagyobb természeti kincsünk: a tehetség. in: Fizikai Szemle (szerk.) 2003./11. 398.oldal ,Tehetségmodellek: fogalom, fajták, fejlődési tényezők Balogh László 13.o.-19.o., in A tehetség felismerése és fejlesztése (Kézikönyv a tehetséggondozás gyakorlatához) Szerkesztette:Balogh lászló, Debreceni Egyetem, Pszichológiai Inézet, Pedagógiai-Pszichológiai Tanszék 2011 

Fotó: Pixabay